reblog

Látni vélni valamit, ez a legkülönösebb érzés a világon. A ma embere folyamatosan rohan, ideges ha várni kell, még mindig nem jön a busz, már másfél perce várok, haszontalan időpocsékolás. A buszon minden egyes pirosnál felrobbani kész állapotba kerülök és a megállóban minden egyes felszálló aki hátráltatja a busz inulását gyilkos elmém áldozata. Épp úgy suhan el a szemem elött a város látképe, ahogy elsuhan az ablak üveg elött. Tűnékony, folyton változó valóság. Magamban valahol máshol járok. A padlót nézem, minél kevesebb szivárog a valóságból a tudatomba, annál könnyebb elképzelni, hogy igazából máshol vagyok. Sánc utca, leszállok, az autók olyan szélsebesen suhannak el mellettem akár a villám. Csak egy pillanat műve lenne, még a piros volvo utáni 10. kocsi sem lassítana, olyan hirtelen történne, ha kiugranék. Talán nem is akarnának, mérgesek lennének mint én a felszállókra. Ennek a hülye picsának is pont az én kocsim elé kellett kiugrania. El fogok késni. Rágyújtok öt perc a buszomig. Csak erre jók az átszállások, igazából erre se. Talán a cigi az, ami közel visz a halálhoz. Nagyobb eséllyel halok meg rákban mint autóbalesetben. Kivéve.... patka autóút távolság 10 cent. Átlagos lépésem hossza 50 centi. Megéri? Jön a busz felszállok, felhangosítom a zenét, ez is segít kizárni mindent. Érzem, ahogy egy asszony meglök, vézna asszott ujjaival megérint hallom, ahogy bocsánatot kér, de úgy teszek mintha nem hallanám. A Gellért-hegyi házakat nézem, szinte paloták, jó lenne ezekben élni, de megfullasztana a gazdag prűd világ. Milyen magasan lehetünk, vajon halálos. Egy női alakot látok el suhanni a busz mellett. Nem hasonlít, egyáltalán nem. Hiszen ő még gyermek volt, amikor... De szerette ezt a színt, tetszett volna neki, ő is lehetett volna. Autóbaleset, pedig ő élni akart. Elszorulna a szíve, milyen gyönyörű kislány volt, nálam mennyivel jobb. Hány éve is már? Összeszorítom fogsorom, kivárom a halált jön a mikor jön, de nem szaladok elé, szépen lassan kullogok, mint a női alak a Villányi úton.

Ez mi ez? kérdezitek. Tudjátok ezt én is szeretném tudni. Szeretek írni és csak úgy írok, mindenféléről olykor összefüggés nélkül. Lehet idegesítő, irritáló és olvasottságtól mentes, én azért leírom. Megtörtént, megtörténhetett volna, vagy csak én akartam, hogy így legyen, csak az kövezzen meg aki sosem ábrándozott még. Arról, hogy az írásaimból melyik igaz és melyik hamis, nem nyilatkozom.